A premenstruációs szindróma (PMS) olyan testi-lelki tünetegyüttesek kellemetlen kombinációja, amelyben a panaszok jellemzően a menstruációt megelőző 7-10 napon jelentkeznek, majd a vérzés kezdetekor, vagy röviddel azután teljesen meg is szűnnek. Ezért az érzelmi és fizikai hullámvasutazásért az ovuláció utáni napokban bekövetkező hormonális egyensúly – az ösztrogén, a progeszteron és a szerotonin hormonszintek – felborulása okolható.

A PMS tünetei rendkívül széles skálán mozognak, mintegy 150 féle testi, pszichés és egyéb panasz írható a számlájára. Valamilyen PMS tünetet közel minden negyedik menstruáló nő tapasztal élete során. A tünetek a menstruációs ciklus minden hónapjában ismétlődhetnek, súlyosságuk egyénileg változó lehet. Vannak, akik szinte meg sem érzik, míg másoknál negatívan befolyásolja az életminőséget: korlátozhatja a megszokott mindennapi tevékenységeket, tönkre tehet párkapcsolatokat, de akár átmeneti munkaképtelenséget is okozhat. Az életkorral jellemzően a panaszok is változnak.

A premenstruációs szindróma tüneteit elsősorban viselkedésük szerint osztályozzuk, amely alapján megkülönböztetünk fizikai, mentális és viselkedési tüneteket.
Fizikai/testi tünetek: mellek érzékenysége, mellfeszülés, hasi fájdalom vagy görcsök, fejfájás, migrén, súlygyarapodás, émelygés vagy hányás

Érzelmi és mentális tünetek: hangulatingadozások, ingerlékenység, fokozott érzékenység, sírás, szorongás vagy feszültség

Viselkedési tünetek: alvászavarok, étvágytalanság / kívánósság, koncentrációs zavarok, libidó csökkenés, csökkent motiváció, döntésképtelenség

A PMS diagnózisának felállítása igen összetett folyamat a más betegségekre is jellemző, nehezen elkülöníthető tünetegyüttesek miatt. A panaszok ciklusos megjelenése árulkodó lehet, ugyanakkor a tünetek rendkívüli változatossága miatt szükséges más kórállapotok (pajzsmirigy zavarok, menstruációs ciklus-, peteérés rendellenességei, PCOS, inzulinrezisztencia, endometriózis) kizárása kezelőorvosunk segítségével.

A PMS tüneteinek enyhítésére és kezelésére különböző módszerek léteznek. Kiemelten érdemes fókuszálni az életmódbeli változtatásra, a diétára, a megfelelő testmozgásra, valamint a stresszkezelésre a testi-lelki egyensúly helyreállítása érdekében.

Súlyosabb esetekben, vagy a tartósan fennálló, életminőséget is zavaró tünetegyüttesek esetén javasolt szakértővel (nőgyógyász, pszichológus) konzultálni a megfelelő kezelés és támogatás kialakítása érdekében.